212-10-24

Danival minden rendben, matek felmérő 90%-os lett, versmondásból 5-öst kapott. Karácsonyra távirányítós autót kér, és xilofont, vagy zongorát. Okés, ez még Jézuskának teljesíthető feladat lesz azt hiszem. Úgy látszik Daninak most jött ki a muzikális énje. Hogy mennyit fogjuk hallgatni a klimpírozását. :)

Mamáról viszont nincsenek jó híreim. Tegnap megint valami történt vele. De nem tudom, hogy mi, ráadásul ma és holnap is a dokink szabin van, a helyettes orvossal meg nem sok mindent tudok csinálni. Csak abban bízhatok, hogy pénteken már lesz a rendes dokim és tudok vele konzultálni. Szóval tegnap bejöttünk Danival a játszótérről. Rögtön feltűnt, hogy mama nem a szokásos helyzetben fekszik, hanem a másik oldalon. Alig tudott beszélni, és nem bírt magától sem felülni. Úgy támasztottam egy darabig. Próbált állandóan felkelni, de nem tudott. Egy óra elteltével sem mentem vele semmire. Sajnos be is pisilt. Átöltöztettem alulról nagy nehezen (mert azért nem 20kiló, hanem úgy 70-80 körül jár). Nem is ágyaztam meg ugye, mert nem tudtam. Lefektettem, aztán vártam. Ez volt 7 órakor. Kilenckor hallottam hangot. Kisvártatva Dani ment pisilni, akkor láttam, hogy megágyazott magának. Persze gyomorideg és minden ami ezzel együtt jár. Minden ízemben remegtem. Alig aludtam 4 órát, iszonyat fáradtan ébredtem. Egész nap olyan ideges voltam, hogy azt hittem bármelyik pillanatban összeesek ájultan, sírógörcs kerülgetett. Reggel Dani elment suliba, én siettem haza. Mama azon kívül, hogy tudta mikor jöttünk haza a játszóról, semmire sem emlékezett. Még arra sem, hogy megágyazott magának. Szóval teljes emlékezetkiesés. Elmondtam neki a tegnap történteket, még azt is, hogy összepisilte magát. Mondtam is neki, hogy nem érdekelne az egész, de mindezt Daninak is végig kellett néznie. Jó, mondjuk a pisi részt nem nézte, mert a szobába parancsoltam, és megmondtam neki, hogy amíg mamával vagyok, addig kik se jöjjön, mert felnőtt dolgokról lesz szó. Persze szófogadó volt, és tényleg nem jött ki. Alig eszek, mert sajnos, ha ideges vagyok képtelen vagyok pár falaton kívül magamba tömni bármit is.

Valahogy rá kell beszélnem a dokit majd, hogy küldjön egy betegszállítót, vagy akármit és vitesse be mamát egy jó alapos kivizsgálásra, meg egy pszichológiai vizsgálatot is iktasson be nála. Ahogy ismerem nagy rábeszélés nem kell az orvosunknak. Abban reménykedem, hogy kijön újra mamához és abban a pillanatban közli vele, hogy ez már nem gyerekjáték, és rámparancsol, hogy akár csomagolhatok is. 

Sajnálom, hogy most is erre futotta, de muszáj kiírnom a dolgokat, mert úgy érzem, ha nem teszem meg megfulladok.