Na, újra itt vagyok. Hála égnek Danival minden rendben van. Suli megy ezerrel, hozza haza a jó jegyeket, csupa ötös és négyes mindenből. Bár, a kicsi száját órákon befoghatná, és örülnék, ha nem hagyná el a ceruzáit, de ennél nagyobb baj ne legyen.
Viszont más téren van baj. Elnézést, amiért most nem Daniról lesz szó legfőképpen. És olyan szomorú vagyok. Meg mérges, meg elkeseredett, és az a legnagyobb baj, hogy úgy érzem, teljesen magamra maradtam. Én kezdek pánikolni, már akkor is, amikor nincs hőség. Elmentem dokihoz, kaptam gyógyszert, bár egyenlőre nagy változást nem érzek. Novemberben megyek egy másik orvoshoz állapotfelmérésre, aztán majd meglátjuk mi fog kisülni belőle. Abba akarom hagyni a cigizést is, ehhez kértem is segítséget, mert tudom, hogy egyedül nem fog menni. Ez egy támogató program, és minden héten telefonon kapok lelki támogatást szakorvostól. És nem fog az egekig szökni a telefonszámla sem, mert ők hívnak és segítenek. Belevágtam, elvégre nincs mit vesztenem.
Amiért el vagyok keseredve az mama. Párszor elesett két hete. Szerencsére nem történt nagy baj. Elmentem az új háziorvoshoz, elmondtam neki, hogy aggódom, de mama nem hajlandó eljönni hozzá, mert szerinte nincs kutya baja sem, szerintem pedig igen. Ma el is jött. Írt fel neki vérnyomáscsökkentőt, mert közel járt a 200-hoz a vérnyomása. Ja, és ugye eddig nem írtam, mert nekem nehéz kimondanom, de igen. Mama alkoholfüggő. Nem kicsit. Nem alkoholista, mert részegségig soha nem itta le magát. De a napi fél deci töményt és 2 liter bort azt benyakalja. Persze bólogatott a dokinak, és megígérte, hogy a segítségemmel lecsökkenti ezt, de ma már látom, hogy nem fogja betartani. Alig tette ki a lábát az orvos, már ment szembe a kis közértbe borért. Sőt, szerintem a gyógyszert is abba fogja hagyni. És hiába adom neki majd oda minden nap, el fogja utasítani. Ma kétszer megmértem a vérnyomását, már lázadozott, húzta a száját. És teljesen el vagyok keseredve. Még bőgni sem tudok, mert Dani nem láthatja, hogy kivagyok. Tehetetlenül végig kell néznie a gyerekemnek majd, hogy pár hónap, vagy egy-két év, és a gyerek szeme láttára fog agyvérzést kapni. Vagy infarktust. Csak azért, mert nem hajlandó együttműködni. Már látom, hogy jövő héten megyek orvoshoz, és szomorúan elmondom, hogy mama bizony nem akar kicsit sem jobban lenni, mondván, neki semmi baja nincs. És a doki is szét fogja tárni a kezét, hogy igen, sajnos ilyen esetben már ő sem tud mit csinálni.
És egyébként sem vagyok egy tömör gyönyör, de most két napja még nehezebben csúszik le a falat a torkomon.az idegtől. Olyan jó volna kibőgni magamat, olyan jó volna valaki vállán kisírni magamat, jó lenne valakivel megosztani a gondjaimat, mert mindent magamban tartok, és nem tudom meddig fogom bírni. Sok mindennel megküzdöttem már, de ennyire magányosnak és egyedül már rég éreztem magamat.
Na, elég volt a vinnyogásból. Tudom, fel a fejjel, meg ilyesmi, de ez most nem megy. Mindenki vigyázzon magára!
Kedves Orange bizony nehéz helyzetben vagy a Mamával, mert ez komoly alkohol függőség. Mond el az orvosnak, de nem sokat tud segíteni, azonkívül, hogy a Mamát megpróbálhatja észérvekkel megijeszteni a későbbi bajokkal. Ha nem akarja a gyógyszereit szedni,és a betegségeit elismerni, akkor bizony az orvosnak jobban meg kell vizsgálnia, nincs e más baj is. Nem tudom hány éves a Mama, fennállhat agyérelmeszesedés gyanúja is, és akkor nem tehet a viselkedéséről, de a te helyzeted azonban nehezül. Kitartást, ott a fiad, rá gondolj, és szebb lesz a napod.
VálaszTörlésjaj, most olvasom csak. :((((
VálaszTörlésSajnálom, hogy egyre rosszabb a Mama állapota, ez már tényleg nem gyerekjáték, jó lenne, ha együtt tudna működni az orvosokkal és hagyná magát kivizsgálni, a Te és Dani érdekében is!!!
Tudom, hogy nem ugyanolyan, de nyugodtan írhatsz nekem is facebookon is, ha szükséged van valakire, aki meghallgat!!!!!