Hol is tartottam?...........
Szóval....... Na, mindegy..... Valamit mondani akartam volna, de elfelejtettem.... Így szokott ez lenni, fejben szépen elraktározom a mondanivalómat, aztán idejövök, leülök a billentyűkhöz, és agyam hirtelen leáll.....
Szóval köszi jól vagyunk. Aránylag. A bajokat leszámítva.
Lezajlott a megyei vers- és prózamondó verseny. ÁÁÁ, nem szabad ezt kérem komolyan vetetni a gyerkőccel; mert csalódás volt az egész. Dani nem jutott be a legjobb három helyezett közé. De ezzel nincs is baj, elvégre nem lehet mindenki győztes.
De ahogy ezt a rendezvényt csinálták, az valami borzasztó. Na, de kezdjük az elején. Ígérem nem fogok untatni órákig az esemény ecsetelésésével.
Odamentünk, bejelentkeztünk, majd a díszteremben vártunk. Gyerekek szétunták magukat, de hála égnek tényleg rövid volt a megnyitó. Az alsósok lementek egy másik terembe. Bejött mind a két, hangsúlyozom MIND A KÉT zsűritag és a 42 gyerek, plusz tanító és szülő, szóval sokan. Erre aszondja a hölgyike, hogy a verselőket hallgatjuk meg, de mind a 4 osztályból, plusz névsor szerint. Azt hittem lehidalok. Na, ne szórakozzanak velünk, ott ülni több, mint 2 órán keresztül, az már emberkínzásnak számít. Én végig is ültem volna, de a lurkó ezt idegileg nem bírta volna. Így mondtam neki, lehet kimenni oda a belső udvarra lófrálni, én meg ki-be mozogtam, hogy halljak is némi kulturát, meg a gyerkőcre is ránézzek. Illetve két gyerkőcre, mert egyik osztálytársnője eljött velünk.
Két óra múlva jöttek a 1-4 osztály prózásai, szintén névsor szerint. Még szerencse, hogy lurkóm a névsor elején volt, így hamar túl lehetett rajta. De, még mindig hátra voltak a többiek.
A lényeg, hogy csúszott a nap, az eredményhirdetés is egy órával később lett meg.
Nem volt erős a mezőny, a többieket elhallgatva Dani ott volt a szeren, szerintem az első 10-ben biztos. Viszont olyanok jutottak be, akik középszerűek voltak, akiknél pedig felcsillant a szemem azok nem. Szóval újra bebizonyosodott, hogy nem a legjobbak nyertek, hanem azok, akik még mindig ezt a modoros, lassú tempós, szépen mosolygós, hihetetlenül egyszerű mesék azok, amik nyerők. Na, meg az iskola renoméja is számít.
Dani csalódott volt, és megértem. Pedig még a zsűrivel is kommunikált, rájuk nézett, mesélt nekik, mosolygott, magyarázott nekik, ráadásul úgy, hogy még túlzásba sem vitte.
Na, mindegy, nekem is csalódás volt, de nem Dani teljesítménye, hanem az egész lebonyolítása komolytalan volt, és hiteltelen. Jövőre nem fogom Danit belelovalni ebbe az egészbe. Egy emléklappal gazdagodott a faliújságunk itthon. Meg az iskola is, mert 17 év után jutott ki gyerek a megyeire. De a jó nevű iskola kislány indulójával senki nem veheti fel a versenyt ezek szerint. Na, jó eldugulok most már.
Megnyugodtam! Végre újra itt vagy. Komolyan aggódtam érted. Daninak gratulálok a szerepléshez, nem kell elkeserednie.
VálaszTörlésÉn is aggódtam ám. Sajnos nem vagyok annyira a szavak embere, nem megy nekem a nagy vígasztalás, de nagyon örülök, hogy jobb már, ha nem is tökéletes (még) minden.
VálaszTörlésDani nagyon ügyes! Sajnos felénk nincsenek ilyesmi dolgok. Mégcsak verset sem tanulnak itt a suliban! Teljesen lelomboz ez engem. Még jó, hogy csináljuk még az otthoni sulit is, és most épp a József Attila Altatóját tanuljuk:) De azért nekem hiányzonak az otthoni rituálék, az évnyitó, évzáró, anyáknapi stb. ünnepségek. Naaa, de ott tartottam, hogy azért ez nagy szó az otthoni üzenőfalnak is: egy Emléklap!!!