Pár szó rólunk ...

Na, hát végre itt a jó idő, itt a tavasz. Tavaly már el volt veteményezve, hát, ennek majd most fogunk nekiállni, de jobb későn, mint soha.

Köszönjük jól vagyunk, megvagyunk. Holnap kiderül, hogy tényleg beléptem-e a klimaxba, vagy nem. 

De a lényeg, hogy Dani bejutott szombaton a Pest megyei vers- és prózamondó versenyre. Ugyanis a területit megnyerte. A megyei verseny május 10.-én lesz a fővárosban. Dani nagyon biztos volt a továbbjutásában, én kevésbé voltam ennyire pozitív, de neki ezt nem mondtam. Az első hat helyezettet jutalmazták, és a helyezéseket visszafelé sorolták. Már kezdtünk nagyon csúnyán nézni, mikor már 3. helyezettet mondták, mert ahogy Dani szerepelt és elmondta a mesét nem is akárhogyan, hát...... Igen, arra gondoltunk, hogy az első háromban benne lesz. Már kezdtünk elszomorodni, mikor az első helyezettnél tartották. És mikor a zsűrielnök kiejtette az településünk nevét, akkorát ugrottam örömömben, mint Stone az X faktorban. És bizony elsírtam magamat örömömben. Nem is elsírtam magam, zokogásban törtem ki a boldogságban és örömömben, és büszkeségemben. Ráadásul legalább 10 éve nem jutott be megyeire alsós diák, ezzel szinte történelmet írt az iskolánkban. Nagyon-nagyon büszkék voltunk rá, mert a tanítónénink is eljött. Érdekes, mert felkészítő tanárok nem is igen voltak, inkább a szülők voltak ott a versenyen. Nekem nagyon furcsa, elvégre nekik is nagy szerepük volt. Dani kapott oklevelet, könyvet. 

Szóval most teljesen boldog a kicsifiam, önbizalmának nagyon jót tett ez az eredmény. De ő megmondta, hogy megnyeri. És így is lett.  Ráadásul mindezt a születésnapján, két jó dolog egy napon.