Reggel elindultunk Pestre varratszedéses kontrollra. Időben oda is értünk, elsők voltunk, mégis ott vártunk háromnegyed 10-ig. Jó, hát kevés az orvos, biztos volt vizit, meg más gyereke is bennt fekszik, vizsgálatok, stb.... Bennünket meg nem hajtott a tatár. Behívtak, doki megnézi lurkót, mondja, hogy szépen gyógyul. Ám, azt elfelejtették mondani, hogy ha leesik a kötés, hadd essen, az nem baj. Én meg visszaragasztottam. Hát nem kellett volna, mondtam a dokinak, hogy bocsánat, nem gondoltam, hogy bajt okozok vele. Na, orvos leszedte neki, még ilyen alkohollal, vagy mivel le is mosta, na az tuti nem volt kellemes Daninak. Doki mondja, hogy a varratot nem szedi le, elméletileg szépen ki fog potyogni magától, de ha még sem, akkor jövő héten csütörtökön menjünk vissza varratszedésre. De még mindig nem fürödhet, és nem futhat, nagyokat nem ugrálhat, stb... Mondtam lurkónak, hogy beszélje meg a varrataival, hogy jöjjenek ki, mert 35 fokban én be nem megyek a fővárosba, nem vagyok öngyilkosjelölt, és őt sem fogom kitenni semmilyen hőgutának. Főleg, hogy szeretik a vonatokat túlhűteni. És nincs olyan sok pénzem, hogy állandóan autót kelljen fogadni azért, hogy őt furikáztassam.
Végre kijövünk, már indulunk kifelé, Dani mondja nem érzi jól magát. Hányingere lett, szédült, kiverte a víz. Majdnem elájult a lelkem. Gyorsan bevittük Nagyival, leültettük, én elmentem vízért, mire visszaértem a mosdóból, az orvos már ott szagoltatta Danival a "repülősót". Mondta, lehet a stressz most jött ki rajta. Dani falfehéren és remegve félig ülve, félig feküdve a székeken, én is reszkettem az idegességtől. Istenem, mi vár még rám ma??? Danit ingével legyeztem, kortyonként itattam. Jó 20 perc elteltével kisétáltunk a legközelebbi árnyékos padra, megevett egy kocka csokit, csak, hogy a vércukra visszamenjen az eredeti állapotba. Újabb 10 perc elteltével elindultunk, onnan már kutya baja sem volt a kis ördögfiókámnak.
És vigaszként kapott Peonzát. Hármat is. Tiszta heppi volt. Kora délután itthon voltunk. Ötre rendkívüli szülői értekezlet, a hátam közepére kívántam. Mondtam is, hogy nekem mára meg volt az izgalom, úgy, hogy fogjuk rövidre a dolgot, mert nincs kedvem mások bajával vacakolni fél estén át. Két órán át ültünk ott. Abból csak az első óra volt olyan, ami engem is érdekelt, és hasznos is volt, a másik óra 4 szülő személyes problémáival traktált, percenként néztem az órát, hogy mikor mehetünk már haza a fenébe. Végre, igen, vége lett. Úgy lőttem ki, mint akit puskából lőttek ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése