Pénteken beindult az esemény. Dani már csütörtökön emlegette, hogy fáj neki a jobb heregolyója. Akkor még nem tulajdonítottam nagy jelentőséget, gondolván lehet, hogy a fára mászáskor kicsit megnyomhatta. De pénteken már nagyon fájlalta, és az alhasnál kicsit be is duzzadt. Átvittem a gyerekorvoshoz, aki rögtön írt egy beutalót a gyereksebészetre.
Minden fiúnál/férfinél van a mellékhere és a here között egy kis nyúlvány, ami 99,9%-ban nem okoz soha semmilyen gondot. Ám Dani beleesett a maradék százalékba. Ugyanis ez a kis nyúlvány betokosodott, és ha nem veszik ki, nagy bajokat okozott volna. Még aznap, vagyis péntek délután bementünk vonattal a fővárosba, irány a kórház, bepakoltam 2 napra elegendő cuccot. Meg is vizsgálták, és bent is tartottak bennünket. Este megműtötték, szombaton jöhettünk is haza. Az orvosok és a nővérkék is nagyon aranyosak és kedvesek voltak. Dani nem hazudtolta meg magát, igazi bátor hősként viselte a dolgokat. Mikor tolták a műtőbe hordágyon, akkor is vigyorgott és kuncogott. Csodájára is jártak a műtösök, hogy ilyet se sűrűn látnak, hogy egy gyerek nevetgéljen műtét előtt. Csak azért szontyolodott el, hogy nem mehet iskolába már, csak a szombati évzáróra mehet el. Csütörtökön veszik ki a varratokat. Addig viszont el van tiltva a fürdéstől, így a cicamosakodást lehet csak eszközölni. És semmilyen nagyobb mozgás is tiltva van, így a futás, biciglizés, ugrálás, hintázás, stb..... Ezt már nehezebben tudja betartani, de hát gyerek, és mozgáshiánytól szenved a kis lurkó. De már csak pár nap és vége.
Nagyon ügyes a kissrác! :) Csak kíváncsiságból: mi volt a műtét neve? Nálunk gyerekeket nem nagyon szoktak műteni.
VálaszTörlés