Szerencsére jól vagyunk.
Először is én is most jobban érzem magam. Miután 3 hetes non-stop hőhullámaim voltak hangulatingadozással egybekötvek jól körülnéztem a neten. Majd elmentem a gyógyszertárba és vettem egy Remifemin készítményt, ami klimaxos tünetekre van és gyógynövények vannak benne. És képzeljétek, 1 hét alatt elmúltak a hullámaim, sőt, még a hangulatingadozásaim is lecsökkentek minimálisra. Bár februári pirosnapok megint kimaradtak. Okés, legalább némi betétet megspóroltam.
Dani náthás immáron második hete, de suliba jár, mert végülis csak az orra folyik. Viszont valami vírus terjeng ebben a jó időben, mert múlt héten is 9-en hiányoztak az osztályból.
Újra indul lurkó a vers- és prózamondó versenyen. Két oldalas mesét mond Lázár Ervintől. És egy hét alatt a felét már meg is tanulta. Ügyes a manó az már biztos, és remélem most is megcsípi minimum a 3. helyezést március 25.-én. :)
Ma este beszélgettünk. És annyira megsajnáltam, majd elsírtam magamat. Nagyon bántja, hogy fiús játékokban nem tud részt venni. Most nagy divat lett fiúk körében a foci. És Dani bizony ebben a játékban nagyon ügyetlen. Semmi labdaérzéke sincs, és a futás sem tartozik az erősségei közé. Sőt, még csocsoban sincs a topban. És mivel a fiúk nem hívják játszani, így nagy csalódottságában inkább átpártolt a lányokhoz. Illetve, hát a szerelméhez Ancsihoz és a barátnőjéhez Nikihez. És nagyon elkeseredett, mert, hogy most még azok a fiúbarátok sem játszanak vele, akik legalább eddig vele voltak. Bár, ma eljött hozzá Ancsi, de nem engedtem be, ha már jó az idő, lehet kimenni bicajozni, ki a természetbe. Aztán negyed óra múlva Dani haza is jött, mert Ancsi faképen hagyta, aki átment egy másik kislányhoz játszani, mert vele legalább lehet. Hú, ez nagyon szíven ütötte Danit, így aztán csináltam egy őszinte anya-fiú beszélgetést alvás előtt.
De az is igazság, hogy tényleg Dani annyira más, mint a többi fiú, és amolyan lelkitárs barát fiú tényleg nincs is a közelében, akivel ő jól ellenne. Mert ő nem focis, nem kosaras, nem legos, nem sztárwárszos, nem autós, motoros, stb.... nem birkózós. Szóval, nem a vagány kiscsávó. Ő a csendesebb, amolyan csodabogaras kissé művészlélek. Hát, most akkor vajon mit mondhatnék neki, amivel megvígasztalom, lelket önthetnék bele. Persze elmondtam neki néhány tanácsot, hogy mit kellene tennie.
Engem is nagyon szíven ütött, elvégre melyik szülő nem érintene érzékeny, ha a gyermekét szomorúnak látja.
Egyébként a suli megy, de vágnám péklapáttal hátba azt, aki a matekot kitalálta. A szorzás még megy valahogy, most fejezték be 4-es szorzótáblát. De az osztás már annyira nem megy, a szöveges és zárójeles feladatokkal is hadilábon áll. Pedig gyakorolunk. A gyerek már utál, mert nem elég a 8 óra iskola, még itthon is ezzel nyüstölöm. Minden nap legalább fél órát csak matekkal törődünk. Plusz mesetanulás.
Hétfőn lesz fogadóóra, bár tudom, tíz perc alatt nem sok mindent tudunk megbeszélni. És étkeztetőt is cserélt a suli, mert sajnos kötelező volt elfogadni azt, aki a legolcsóbb ajánlatot tette. Hát, ez meg is látszik, mert olyan rossz a kaja, hogy a konyhások nem győzik "kidobni". Meg is győződtem róla személyesen, hát..... A Sodexo hozza a kaját, olyan zsíros és sós, és a hús is olyan rágós, hogy azt még a moslékon élő disznók sem ennék meg. Halkrémes kenyér, ami a krémet illeti, halat nem látott, és benne egy vékony szelet citrom, ami reggel óta benne van a szendvicsben, így aztán a kenyér olyan, mint ha tömény citromlébe tumkolták volna. A gyerek hazajön, és negyed 5-től este 7-ig folyamatosan eszik valamit, mert ki van éhezve. Így még tanulni sem lehet. Hétfőn erről is szó lesz, elmegyek, mert fontos, hogy jelezzük az illetékesek felé, hogy ez így nem fog menni hosszú távon. Sorra mondják le a szülők a reggelit és az uzsonnát is.
Na, cupp mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése