2012-09-04

Na, végre. Hát eljött a nagy nap. Hétfőn reggel 8 órakor becsengettek az iskolában. Dani alig tudott aludni az izgalomtól, annyira várta már, hogy végre újra iskolába mehessen. Szerencsére alig fél órás volt az évnyitó, köszöntötték az elsősöket, aztán mindenki beviharzott a saját osztálytermébe. Tegnap aztán még délután bevittem az összes cuccot. Jóval kevesebb volt, mint a tavalyi. Ma is már fél7-kor fent volt. 

Azért nem semmi, mit kell majd megtanulniuk. Én bizony lakatlan szigetre száműzném azokat, akik kitalálták a tantervet. Mind egy szálig. Ja, és persze örökre. Komolyan nem értem, miért kell ilyen teljesítményorientálttá tenni szegény gyerekeket. Olyan, mint, ha versenylovak lennének, nem pedig gyerekek. Undorító dolog így tanultatni ezeket a kisembereket, sőt ez már gyerekkínzás. Az pedig büntetendő cselekmény, ha jól tudom.

Az pedig kifejezetten nem tetszik, hogy kozmetikázzák a bizonyítványokat. Ezt már tudtam az év végén is, mikor Dani hazahozta a bizonyítványát, de mikor ma mondta a szülőin a pedagógus, hogy ők bizony nem adnak sem egyest, sem kettest, de hármast is elvétve, akkor azért megütköztem. Ja, hogy hazudnak a gyereknek és akkor a szülőnek is. Mondjuk én ezt a nyáron már tudtam, de hogy néz már ki ez? Kinek jó? A gyereknek? Ezzel nem fogják ösztönözni az biztos. A szülőnek? Ha elfogult, akkor majd később fog megütközni rajta, és csodálkozni. Ha nem elfogult, akkor pedig viták lesznek a pedagógussal szemben. Na, de majd meglátjuk, ahogy a vak is mondá.

De.... A szállodában volt két animátor csajszi. Nagyon aranyosak és kedvesek voltak. A játszótéren a falubeli gyerekekkel délutánonként jól eljátszottak, hisz a szállodában kevés gyerkőc volt. Annyira megszerették a "mi" lurkóinkat, hogy még búcsúbulit is csináltak nekik. Nem kell nagy dologra gondolni, csak jót táncoltak egyikük laptopján lévő gyerekdalokra. Remélem jövőre is itt lesznek, mert nagyon hiányoznak és nem csak a gyerekeknek, hanem a szülőknek is. Két igazán rendkívüli lány, akik sok örömet okoztak.