Hogy mik vannak kéremszépen???? Nos, kezdem azzal, hogy az én gyerekem imádja a hajvágást. Már két hete kérlel, hogy ugyan vágjam már le a séróját, mert szeretne valami díszítést is. Mivel közeleg a szülinapja, ahhoz új frizura is illik. Nos, tegnap engedtem az erőszaknak és lenyírtam a haját, belevágtam egy nagy V betűt. Mert ugyibár V, mint vonat. egy leendő vasútmodellezőnek mi más is kéne belevésni a kobakjába. Megtettem, és nagyon boldog volt. Na, és a dumája a vágás után: - Anya, nagyon köszönöm, hogy levágtad a hajamat, már annyira vágytam rá! :D
Egyébként lurkónak ma van a születésnapja. Péntek és 13.-a is ráadásul. Nem vagyok babonás, de szerintem Dani igazán tarthatott volna a mai naptól. A katicáját tanbácsi levette a tábláról, sőt, még a virágot cserepestől együtt. Mert dumált. Az órán. És nem is egyedül ugye, hanem bevonta a többieket is. Mondjuk szerintem nem kellett a másik három srácnak sem kétszer mondani, hogy ugyangyeredumcsizzunk. Így aztán Dani összes padtársának is eltüntette tanbácsi a virágot katicástul, levelestül együtt. Plusz még az olvasókönyvet is bent hagyta, így délután mehettünk vissza érte. Én meg tartottam hegyi beszédet Daninak, volt abban minden. Illetve a szokásos mondatrészek hangzottak el: - nemszégyelledmagadat, megegyilyennagyfiúésilyetcsinál, baromimérgesvagyokrád, stb... stb... stb....stb.... Dani persze úgy tett, mint ha nagyon szégyenlené magát. Ami persze nem volt igaz. Pedig jó lett volna, ha az arcán némi megbánást láttam volna.
Tegnap már megcsináltam a máffinokat. Hogy teljes legyen az összhang, csak vaníliásat csináltam. Mert azt vitt az osztályba szülinapi sütiként. Minden gyerek és persze tannéni és tanbácsi is kapott egyet-egyet. Ja, meg hazahozta azt a varázsceruzát, amit a diritől kapott, mert elérte a 100 jutalomkártyát (minden gyerek már a 200-ra gyúr, csak az én fiam nem). Hát, nem ájultam el. Azt hittem, valami nagyon klassz lesz, de Danit azért megdícsértem érte. Magamban pedig azt gondoltam, ezért nem volt érdemes a sok meló érte.
Persze csináltam itthon is tortát Daninak. Vettem eksönösen mézeskrémes tortalapot. Főztem kemény tejbegrízt, vaníliás pudingot. A lapot megkentem baracklekvárral, arra tettem a grízespudingos krémet. A tetejét is bekentem a krémmel. Volt nagy ötletem. Tettem bele zöld ételfestéket. Igen ám, csak így olyan lett a színe, mint a jól felhigított sóskafőzelék és libafos keveréke. Baromira nem tetszett. Na, most mit csináljak? Vettem darált háztartási kekszet és azt szórtam rá.
Persze volt rajta 8 gyertya meg ez a tortacsillagszóró. Miután visszajöttünk a suliból és megtartottam a heti lelki prédikációt a jófiú és a rosszfiú esetéről. Elküldtem kezet mosni. Addig meggyújtottam a gyertyákat és a szobába vittem mamával karöltve. Aztán megkapta a Toy story-s tv játékot, meg két új vasútmodelles újságot. Majd befogtam a szemét és kisétáltam vele a teraszra, ahol várta a BICIKLI. AZ ÚJ KLASSZ SZUPERJÁRGÁNYA. Ragyogott a szeme. Meg nekem is, hogy sikerült ócsón a neten vennem egy bringát. Most legalább 2 évig le van tudva a járműve.
Holnap megyünk Pestre a Csodák Palotájába. Találkozunk Nagyival is. Tudom nem lesz valami szuper idő, de csak az állomásig meg vissza lenne jó megúszni eső nélkül. Egyébként nyugodtan szakadhat. Az ő régi bicaját pedig odaadtam ismerősnek. És ma délután találkoztunk is velük. Hát, hogy a kisfia milyen boldog volt, hogy végre nem a nővére kisbicaján kell mennie, hanem már van saját, nagyfiús bringája, és csak az övé. Hát, ezért már érdemes volt odaajándékozni. Hogy láttam mennyire örül neki.
Valamit még akartam de elfelejtettem. Hiába no, korán jön Alzheimer. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése