Hú, hogy tegnap milyen jó idő volt. Délután el is mentünk Danival sétálni egyet. Illetve Dani hozta a bringáját is, mert most már anélkül egy tapodtat se megy sehova. Egyébként is negyedórás rábeszélés után azt mondtam, hogy öltözz, és megyünk kifelé a szabad levegőre, nem fogsz itthon a tévé meg a gép előtt punnyadni. Ráadásul csak unatkozol, úgy, hogy mars kifelé, süt a nap, eleget voltunk a lakásban a télen. Így aztán felcihelődtünk és elindultunk. Először a "régi" játszótérre mentünk. Senkit sem találtuk kint. Így aztán azt a lehetőséget is adtam Daninak, hogy akkor menjünk le a lakópark játszóterére, hát ha ott nagyobb szerencsénk lesz. Le is sétáltunk, bringa is velünk jött persze, Dani inkább tologatta, de ragaszkodott hozzá. Hát, senki sem volt azon a játszótéren sem. Egy kicsit hintázott, mászókázott, aztán inkább a patakparton kószált. Mikor már én untam a dolgot, akkor elindultunk visszafelé, útba ejtettük újra a régijátszót. Hát, akkor sem volt senki.
Lehet én vagyok rosszul összerakva, de nem értek én ebből semmit. Itt van a hétvége, az idő végre szép és aránylag jó, és mindenki otthon begubózva "pihen". És a gyerekek is. Megszámoltam 10 emberrel találkoztam, ebből hatan a szálloda kültéri jakuzzijában szürcsölgette a piáját. Négy ember pedig sétált. A falu nevezetességeit próbálták meg gondolom felderíteni, de hát itt nincs semmi. Szó szerint semmi. Itt van egy 2500 fős falu, és minden néma, csendes, mint ha kiirtották volna a lakosságot. Szó szerint halott a falu ilyenkor.
Gyerekkoromban hatalmas nyüzsi volt, pedig akkor épp hogy verte a létszám az ezret. Mégis sokkal pergőbb volt. Jó volt kint lenni, bennünket gyerekeket csak akkor láttak a szüleink, amikor ebédelni mentünk, aztán már csak vacsorakor.
Egyszer hallottam egy anyuka szájából, hogy sokszor azért nem mennek a gyerekek ki játszani a levegőre, mert bent a szobában olyan jól elvannak. Háááát, nem tudom..... Dani akármilyen jó elvan, amint olyan az időjárás, már hajtom kifelé.
Ráadásul Nikiék elköltöztek szomszédfaluba, Norbi tegnap horgászni ment az apjával. Másik kislány beteg, harmadikkislány és tesói jól elvoltak a szobában és nem akarta az anyjuk kiengedni a játszóra. Negyedikkisfiú pedig akkor lát csúszdát, amikor egy hónapban egyszer oviba megy, mert szintén a lakásban tengeti napjait. Ötödiktesópár szintén otthon, mert hétvégén vagy ők mennek el, vagy hozzájuk érkezik rokon. Hatodikkisfiú a két tizenéves nagytesójával a kertben visongtak és rohangáltak, mint a mérgezett egerek. Bencéék szolgálati lakást kaptak a faluba, így még távolabb költöztek, és ott szintén a kertben elvannak, plusz még Tomi is ott van nem messze, tehát ők sincsenek rászorulva a játszótérre.
Ez természetes dolog lenne, hogy már senki sem igényli a közösségi életet? Én majd megbolondulok az itthoni négyfalközti élettől.
Remélem nem fog nagyon fújni a szél, és délután mehetünk kifelé a friss levegőre.
Az a baj, hogy sok szülő inkább hagyja a gyereket a tévé, internet előtt, mint hogy közös élményként kiránduljon, vagy csak egyszerűen játszótérre menjen, beszélgessen velük. Igy kevesebb a "gond" velük. Most.
VálaszTörlésSajnos a szél meglehetősen fúj, jó lett volna ma is olyan szép napsütéses nap, mint tegnap.
Nálunk Férj az, akit inkább noszogatni kell, hogy "kifelé a jó időre". Ő jól elvan bent is. Így tegnap mondtuk akkor nélküle megyünk rollerezni. Na, ekkor megijedt és gyorsan felöltözött ő is:)
VálaszTörlésNem tudom megérteni a mostani szülőket, miért nem küldik ki játszani a gyerekeket,mert például nálatok még félteni sem kell őket annyira , hiszen az egy falu, nincs akkora veszély. Én is láttam már anyámék faluját vasárnap délután, olyan, mint egy néptelen település.
VálaszTörlés